A cím magáért beszél, azt hiszem.:)
Igazából nem tudok már mit írni. Kiüresedtem, fejemben csak pár kusza gondolat kavarog. Szeretem, nem szeretem? Nem tudom. Úgy érzem, tudnám szeretni, ha igazán akarnám. Ha éreztetné velem, hogy kellek még neki. de most, hogy taszít engem, azt a látszatot kelti, hogy nem érek neki semmit sem. Ez a dolog, úgy érzem, lekapcsolta bennem az érzelmeket. Mintha egy érzékeny műszerfal lenne belém építve, és amint nem kapja a tápot, kialszik.
Reménykedek még benne, hogy idővel szeretni fog újra. De ő maga sem tudja, hogy szeret-e...
Úgy érzem, igen, csak nekem támogatnom kell valahogy. Ki kell tartanom mellette, még úgy is, hogy nem vagyunk már kapcsolatban. Augusztus 20-a, olyan gyönyörű napom még sosem volt. Egyszer idegességemben azt mondtam neki, amikor feljött az a téma, h valójában kit is szeret, hogy soha többet nem akarom az augusztus 20át. Pedig mesebeli elemekkel átszőtt történet volt az egész...akkor, ott, vele boldognak éreztem magam. Úgy éreztem, végre van valaki, aki nem csak kihasznál. Aki mellettem lesz, jóban-rosszban. Akivel leélhetem életem hátralévő évtizedeit.
Van egy idézet, ami így szól: "Megszeretni valakit egy perc is elég,de elfeledni egy élet is kevés!"
És ez vagyon is igaz.:/ Amit mamám is mesélt, a szem ami fontos...ha egyszer a pillantásunk találkozik, akkor akármit csinálsz, azt az embert szeretni fogod örökké. Az érzés múlhat, de nem hunyhat ki teljesen a tűz. És én boldog voltam vele, és ő is az volt. Mesebeli volt az egész... mintha csak álmodtam volna. Olyan volt az a nap, mintha minimum fél éve együtt lennénk, és semmi sem szakíthatna el minket egymástól. Pedig először találkoztunk... msn-en ugyan beszélgettünk pár hónapig, de amit élőbe csináltunk...egyik pasimmal se csináltam ezt, nem hogy első találkozásnál... de valamiért éreztem, hogy meg kell tennem, bízhatok benne. Így hát engedtem neki pár dolgot. Meg is ígértünk egymásnak valamit.... valamit, amiről nem tud senki más, csak mi ketten.
Sajnos bármennyire csodás is volt az a nap, el kell őt engednem...ha átgondolta a dolgokat, lehet, hogy visszajön hozzám, bár ez kevésbé valószínű, dehát ilyen az élet...osztja a lapokat, de néha rosszat húzunk, néha meg jót. Szeretnék végre én is jót húzni, pasitéren...
M., nagyon szeretlek, s neked ne legyen rossz miattam, én adok neked időt, kérlek gondold át.
Bár msn-en, amikor írtad, hogy később megpróbálhatnánk újra, azt mondtam h velem ne szórakozzál... ideges voltam... szeretném visszakapni azt a srácot, akit valójában sose kaptam meg...
A döntés a te kezedben van!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése