Kell.

Annyi minden kavarog bennem. Annyi minden történt.
Sírhatnékom van....lüktet az oldalam. Furcsa érzések ezek.

Hiányzik. Bár nem tudom, hogy szeret-e engem.:/ Dezsávűm van.:/
Nyáron. Koptatott. Meg még anno tavaly szeptemberben....állítólag szeretett....akkor az én hülyeségem miatt lett vége. De ő szeretett. Ésésnisőt.:/ Nyáron...nemtudom. Beszéltünk. Megdumáltunk egy időpontot, mikor talizhatnánk. Aztán eltűnt. Jópár napra.
Most ott vagyunk, hogy holnapra van beszélve egy találka. De megint nincsenek megbeszélve pontosan ezek. És megint eltűnt. Pénteken beszéltünk utoljára. Fura érzésem van.=/

Szeretem. De lehet ezt is el fogom megint baszni. Holnap kiderül. Beszélni fogok vele suliban. Muszájlesz....

xoxo...

*-*

The choices you make today affect your tomorrow, so choose carefully, because you can't go back to yesterday to change it.

~

A döntések, amiket ma meghozol, hatással vannak a holnapodra, úgyhogy dönts óvatosan, mert nem tudsz visszamenni, hogy megváltoztasd ezt.

Szép.♥

Nézz rám, láthatod, hogy mégsem fáj,
Tönkretenni nem tudtál.
Nézz rám! Én vagyok a boldogság!
Nem gondolok többé rád,
ezután soha már!

Egy könny fut az arcomon,
Ne félj, már nem vállalom.
Talán egy kis porszem a szemembe ment,
Igen, így történt, nem sokat jelent.

Nézz rám, láthatod, hogy mégsem fáj
Bennem végleg elmúltál
Nézd a mosolygó arcomat, nézd én vagyok a boldogság!
Nem gondolok többé rád,
ezután soha már!

Egy könny fut az arcomon,
Ne félj, már nem vállalom.
Talán egy kis porszem a szemembe ment,
Igen, így történt, nem sokat jelent.
Semmit nem jelent.

Igenaz.

Nem írtam már 3 napja....
nembaj, most írok "pár" sort, már kikívánkozik.

Kezdjük ott, hogy évnyitó....
Ez is eljött. a termet megtöltötte fiúk és lányok hangjának egyvelege. morajlott az osztály. én a terem leghátsó sarkában húzta meg magam, jópár lány társaságában. beszéltünk pasikról, a nyárról, ajándékokról, szóval minden olyan témáról, ami csajos. igen, ezek lennénk mi. egy nyüzsgő kis közösség, csöppet harsány hanggal. mint amikor...óóó...nem lövöm le a végét.:)
szóval. szakadt az eső és mindenki jól megázott, mire beért az iskolába, de vidámak voltunk, hogy ennyi idő után láthattuk egymást. a tanévnyitó ünnepélyt a termünkben kellett végighallgatni, persze úgy, h lent mikrofonba mondták a dolgokat és mi a folyosó legvégén vagyunk, így mi csak foszlányokat hallhattunk a beszédből. Az egész osztály búgott, azt se vettük nagyon észre, amikor a Himnusz meg a Szózat jött...csak élveztük azt, hogy újra együtt lehetünk, hogy nevethetünk a lányos hülyeségeinken...:D

Azt hiszem. mára ennyit írok csak...:/ szétjött a billentyűzetem de ezt ink. máskor mesélem el....asszem nagyon kapni fogok.:S:S

xoxo.

Hajnali 2kor még blogolok.

A cím magáért beszél, azt hiszem.:)

Igazából nem tudok már mit írni. Kiüresedtem, fejemben csak pár kusza gondolat kavarog. Szeretem, nem szeretem? Nem tudom. Úgy érzem, tudnám szeretni, ha igazán akarnám. Ha éreztetné velem, hogy kellek még neki. de most, hogy taszít engem, azt a látszatot kelti, hogy nem érek neki semmit sem. Ez a dolog, úgy érzem, lekapcsolta bennem az érzelmeket. Mintha egy érzékeny műszerfal lenne belém építve, és amint nem kapja a tápot, kialszik.

Reménykedek még benne, hogy idővel szeretni fog újra. De ő maga sem tudja, hogy szeret-e...
Úgy érzem, igen, csak nekem támogatnom kell valahogy. Ki kell tartanom mellette, még úgy is, hogy nem vagyunk már kapcsolatban. Augusztus 20-a, olyan gyönyörű napom még sosem volt. Egyszer idegességemben azt mondtam neki, amikor feljött az a téma, h valójában kit is szeret, hogy soha többet nem akarom az augusztus 20át. Pedig mesebeli elemekkel átszőtt történet volt az egész...akkor, ott, vele boldognak éreztem magam. Úgy éreztem, végre van valaki, aki nem csak kihasznál. Aki mellettem lesz, jóban-rosszban. Akivel leélhetem életem hátralévő évtizedeit.
Van egy idézet, ami így szól: "Megszeretni valakit egy perc is elég,de elfeledni egy élet is kevés!"

És ez vagyon is igaz.:/ Amit mamám is mesélt, a szem ami fontos...ha egyszer a pillantásunk találkozik, akkor akármit csinálsz, azt az embert szeretni fogod örökké. Az érzés múlhat, de nem hunyhat ki teljesen a tűz. És én boldog voltam vele, és ő is az volt. Mesebeli volt az egész... mintha csak álmodtam volna. Olyan volt az a nap, mintha minimum fél éve együtt lennénk, és semmi sem szakíthatna el minket egymástól. Pedig először találkoztunk... msn-en ugyan beszélgettünk pár hónapig, de amit élőbe csináltunk...egyik pasimmal se csináltam ezt, nem hogy első találkozásnál... de valamiért éreztem, hogy meg kell tennem, bízhatok benne. Így hát engedtem neki pár dolgot. Meg is ígértünk egymásnak valamit.... valamit, amiről nem tud senki más, csak mi ketten.

Sajnos bármennyire csodás is volt az a nap, el kell őt engednem...ha átgondolta a dolgokat, lehet, hogy visszajön hozzám, bár ez kevésbé valószínű, dehát ilyen az élet...osztja a lapokat, de néha rosszat húzunk, néha meg jót. Szeretnék végre én is jót húzni, pasitéren...

M., nagyon szeretlek, s neked ne legyen rossz miattam, én adok neked időt, kérlek gondold át.
Bár msn-en, amikor írtad, hogy később megpróbálhatnánk újra, azt mondtam h velem ne szórakozzál... ideges voltam... szeretném visszakapni azt a srácot, akit valójában sose kaptam meg...

A döntés a te kezedben van!

beszélgetés.

"Én:
szeretlekcseszdmeg.:(:/

M:
bazdmeg
tudom hogy szeretsz
és nem esik jól :S
hogy ezt teszem veled de nem vagyok rá képes
legalábbis szerintem
hogy most párkapcsolatba legyek"

Na ez fájt....meg amiket írogatott még...:S:/
Dehát ezek a "puzzle-darabok" töltik ki az életemet...van színes, és van fekete-fehér...
szerencsére a tarkát nem annyit osztogatja az élet, mint a színpompásabb társait.:D

Hamár puzzle, akkor Sum 41 :)

Gondolatok.

Kedves Blogom!

8 óra fele volt egy hatalmas villámlás, egy óriási dörgés kíséretében. Gyorsan le kellett állítanom a gépet, nehogy a vihar tönkretegye. Fél 10 környékén visszajöttem, mert csitult a zivatar által keletkezett zaj. Felléptem FB-ra, akkor látom, M. 1 órája egyedülálló. Remek. Csak nekem felejtett el szólni róla...
Ezen felhúztam magam....miért nem tudja megmondani h vége? Csak lássam h már nem akar, de elmondani nem meri...

Fáj az egész....bár azt mondom, hogy nem érdekel az egész...azért még valahol, mélyen bízok benne, hogy hamar keresztülmegy a dolgokon, és újra lehetne valami...bár azt is átgondolnám még ezerszer, hogy újra összejönnék-e vele...bár a választ biztosra tudom már....

Bonyolult egy helyzet...:/

Szeretlek!♥