Hajnali 2kor még blogolok.

A cím magáért beszél, azt hiszem.:)

Igazából nem tudok már mit írni. Kiüresedtem, fejemben csak pár kusza gondolat kavarog. Szeretem, nem szeretem? Nem tudom. Úgy érzem, tudnám szeretni, ha igazán akarnám. Ha éreztetné velem, hogy kellek még neki. de most, hogy taszít engem, azt a látszatot kelti, hogy nem érek neki semmit sem. Ez a dolog, úgy érzem, lekapcsolta bennem az érzelmeket. Mintha egy érzékeny műszerfal lenne belém építve, és amint nem kapja a tápot, kialszik.

Reménykedek még benne, hogy idővel szeretni fog újra. De ő maga sem tudja, hogy szeret-e...
Úgy érzem, igen, csak nekem támogatnom kell valahogy. Ki kell tartanom mellette, még úgy is, hogy nem vagyunk már kapcsolatban. Augusztus 20-a, olyan gyönyörű napom még sosem volt. Egyszer idegességemben azt mondtam neki, amikor feljött az a téma, h valójában kit is szeret, hogy soha többet nem akarom az augusztus 20át. Pedig mesebeli elemekkel átszőtt történet volt az egész...akkor, ott, vele boldognak éreztem magam. Úgy éreztem, végre van valaki, aki nem csak kihasznál. Aki mellettem lesz, jóban-rosszban. Akivel leélhetem életem hátralévő évtizedeit.
Van egy idézet, ami így szól: "Megszeretni valakit egy perc is elég,de elfeledni egy élet is kevés!"

És ez vagyon is igaz.:/ Amit mamám is mesélt, a szem ami fontos...ha egyszer a pillantásunk találkozik, akkor akármit csinálsz, azt az embert szeretni fogod örökké. Az érzés múlhat, de nem hunyhat ki teljesen a tűz. És én boldog voltam vele, és ő is az volt. Mesebeli volt az egész... mintha csak álmodtam volna. Olyan volt az a nap, mintha minimum fél éve együtt lennénk, és semmi sem szakíthatna el minket egymástól. Pedig először találkoztunk... msn-en ugyan beszélgettünk pár hónapig, de amit élőbe csináltunk...egyik pasimmal se csináltam ezt, nem hogy első találkozásnál... de valamiért éreztem, hogy meg kell tennem, bízhatok benne. Így hát engedtem neki pár dolgot. Meg is ígértünk egymásnak valamit.... valamit, amiről nem tud senki más, csak mi ketten.

Sajnos bármennyire csodás is volt az a nap, el kell őt engednem...ha átgondolta a dolgokat, lehet, hogy visszajön hozzám, bár ez kevésbé valószínű, dehát ilyen az élet...osztja a lapokat, de néha rosszat húzunk, néha meg jót. Szeretnék végre én is jót húzni, pasitéren...

M., nagyon szeretlek, s neked ne legyen rossz miattam, én adok neked időt, kérlek gondold át.
Bár msn-en, amikor írtad, hogy később megpróbálhatnánk újra, azt mondtam h velem ne szórakozzál... ideges voltam... szeretném visszakapni azt a srácot, akit valójában sose kaptam meg...

A döntés a te kezedben van!

beszélgetés.

"Én:
szeretlekcseszdmeg.:(:/

M:
bazdmeg
tudom hogy szeretsz
és nem esik jól :S
hogy ezt teszem veled de nem vagyok rá képes
legalábbis szerintem
hogy most párkapcsolatba legyek"

Na ez fájt....meg amiket írogatott még...:S:/
Dehát ezek a "puzzle-darabok" töltik ki az életemet...van színes, és van fekete-fehér...
szerencsére a tarkát nem annyit osztogatja az élet, mint a színpompásabb társait.:D

Hamár puzzle, akkor Sum 41 :)

Gondolatok.

Kedves Blogom!

8 óra fele volt egy hatalmas villámlás, egy óriási dörgés kíséretében. Gyorsan le kellett állítanom a gépet, nehogy a vihar tönkretegye. Fél 10 környékén visszajöttem, mert csitult a zivatar által keletkezett zaj. Felléptem FB-ra, akkor látom, M. 1 órája egyedülálló. Remek. Csak nekem felejtett el szólni róla...
Ezen felhúztam magam....miért nem tudja megmondani h vége? Csak lássam h már nem akar, de elmondani nem meri...

Fáj az egész....bár azt mondom, hogy nem érdekel az egész...azért még valahol, mélyen bízok benne, hogy hamar keresztülmegy a dolgokon, és újra lehetne valami...bár azt is átgondolnám még ezerszer, hogy újra összejönnék-e vele...bár a választ biztosra tudom már....

Bonyolult egy helyzet...:/

Szeretlek!♥

szeretem....

Van egy srác, akit szeretek, de ő döntésképtelen. Imádom, de ő nem biztos a dolgokban. Nem tudom, hogy akarja-e ezt a kapcsolatot. De minek rágódjak olyan dolgon, amit úgy sem én fogok eldönteni? Ezzel csak tönkretenném magam. Ha akar még tőlem valamit, akkor majd felkeres, és közli a hírt. Akkor majd döntök a sorsáról, figyelembe véve sokmindent, aztán vagy a szív győz, vagy az ép érvek...vagy lehet ez a kettő egybe fog vágni. De erről ennyit...

...majd hozza a jövő!

Első bejegyzés.:]

Ez lenne az első bejegyzésem.

Azért kezdtem el ezt a blogot, mert úgy érzem, valahová ki kell írnom a dolgaimat, a régi blogomban viszont ez nem megy, mert abba a végén már csak az emberek miatt írtam, nem magam miatt...

Az új blogomat is hamar megtalálják/megtalálták, habár nem írtam bele egy bejegyzést sem. Oda is kiírnám szívesen a dolgaimat, lehet, hogy majd idővel oda fogom, de most szeretnék ide is írni. A régi blogomba már régóta nem publikáltam újabb bejegyzést, meg kicsit el is vagyok maradva....

Azóta már új életet kezdtem 3szor is...ha úgy nézem.:/
De most kell az új is....

Na egyszerre most elég ennyi is, szerkesztgetek még csöppet..:]